Ferge Zsuzsa

A jó dokumentumfilm veled marad

A (jó) dokumentumfilm sosem csak arról szól, ami a kifejezett témája. Ez persze minden művészi alkotásra áll, de azt hiszem, a (jó) dokuk esetében szinte definiciószerűen igaz. A mostani Fesztivál nyitófilmje a Tisztogatók. A film nagy része a webre felkerülő szövegeket hivatalból tisztogatókat mutatja be munka közben, s azt, ahogyan ők saját munkájukat értelmezik. Ez az értelmezés analógiára épül: ahogy az utcaseprők a köztereket tisztítják, úgy pucolják ők az „étert”. Számomra nyomasztó élmény maradt a mozdulatlanul ülő nő vagy férfi, aki az előtte futó szövegekből csak a kiirtandó (pornográf, más miatt elfogadhatatlan?) szavakat látja meg, s ezeket tünteti el napi 25000 leütéssel. És nyomasztó a tudat, hogy valahol létezik egy óriási apparátus, amelyik vezetése a nyilvánosság elől hermetikusan elzárt döntésekkel bármelyik elém kerülő szöveget megváltoztathatta az eredeti szerző szándékához képest.

A második film, amelyet láttam, a manilai utcákon éhező-
kolduló-bántalmazott gyerekek egy kis részének esélyt nyújtó magánalapítvány erőfeszítéseit és részleges sikereit mutatja be. Nagyszerűek a gyerekportrék, megrendítő a gyerekérzelmek bemutatása, fizikailag megérinti a nézőt a testet-lelket-
érzelmeket pusztító nyomor és a küzdelmek reménytelensége. Mindennek ellenére nem eléggé éreztem a helyi tragédiákon messze túlmutató általános problémát, vagyis azt az üzenetet, hogy „de ez így tarthatatlan”.

A harmadik film talán a legaktuálisabb. Történhet ma bárhol: fiatal fiúk náci katonai egységet szerveznek önmagukból, azzal
a biztos tudattal, hogy a társadalom jelentős része rokonszenvvel fogadja őket. Ezt a veszélyt kézzel fogható közelségbe hozzák az alkotók, s közben megoldják azt az izgalmas lélektani rejtélyt is, hogy hogyan alakul át egy eredetileg talán rokonszenves és csinos fiatalember zsarnok szörnyeteggé.

A három téma: a munka elsivárosodása, a nyomor leküzdhetetlensége, a szélsőjobb megállíthatatlansága. Korunk alapvető tragédiái. Köszönöm a filmek alkotóinak, hogy segítenek ezek megértésében.

 

Ferge Zsuzsa, szociológus

Ferge Zsuzsa 1931-ben született Budapesten. Közgazdaságtudományi diplomája mellett a statisztika, szociológia, szociálpolitika terén működött. 1988-tól az ELTE-n tanított. 1989-ben megalapította az első magyar szociálpolitika tanszéket, melyet 2001-ig vezetett.
Fő érdeklődési, kutatásai és tanítási területei a társadalmi struktúra, társadalmi egyenlőtlenségek, oktatás-nevelés, szociál-és társadalompolitika, szegénység, az átalakulás társadalmi hatásai. 2002 óta a MTA rendes tagja. Tagja az Európa Akadémiának,
a European Academy of Yuste-nak, az Edinburgi-i Egyetem díszdoktora. Több külföldi (angol, amerikai, francia, román) egyetemen tanított. Számos magyar kitüntetést, továbbá Európai Polgár díjat kapott. 15 könyv, mintegy 300 tanulmány szerzője.
1990-től számos civil szervezet alapítója, tagja, vezetője volt. 2005 és 2011 közt a munkatársaival együtt létrehozott MTA Gyermekszegénység elleni Nemzeti Program Iroda vezetője volt.